Blog

Ki volt Jézus Krisztus tizenkét tanítványa/apostola?

Válasz: A „tanítvány” szó tanulót, követőt jelent. Az „apostol” szó kiküldöttet jelent. Jézus földi tartózkodása alatt tizenkét követőjét tanítványnak hívták. Ők tizenketten követték Jézus Krisztust és tanultak tőle. Feltámadása és mennybemenetele után Jézus kiküldte tanítványait, hogy az ő tanúi legyenek (Máté 28:18–20; Cselekedetek 1:8). Ekkor már tizenkét apostolként utalnak rájuk. Ugyanakkor, már Jézus földi szolgálata során is a „tanítvány” és az „apostol” bizonyos fokig szinonima volt.

Az eredeti tizenkét tanítvány/apostol nevét a Máté 10:2–4-ben találjuk: „A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.” A Biblia a Márk 3:16–19-ben és a Lukács 6:13–16-ban is felsorolja a tizenkét tanítvány/apostol nevét. A három szakasz összevetésével néhány apróbb eltérést találunk. Úgy tűnik, hogy Taddeus még „Júdás, a Jakab fia” (Lukács 6:16) és Lebbeus (Máté 10:3, Károli) néven is ismert volt. A kananeus Simon másik neve Simon, a Zélóta (Lukács 6:15). A Jézust eláruló Iskáriótes Júdás helyét Mátyás töltötte be a tizenkettő között (lásd Cselekedetek 1:20–26). Néhány bibliatanító szerint Mátyás apostolsága nem volt érvényes; szerintük Isten Pál apostolt választotta Júdás helyére.

Mit ír a Biblia a böjtről?

"Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam."
Zsoltárok könyve 35:13

"De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!"
Jóel könyve 2:12

"Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az Úr kedves napjának? Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény."
Ézsaiás könyve 58:3-10

"Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!"
Jóel könyve 1:14

"Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja."
Jónás könyve 3:5

Érzés:fájdalom, öröm

Sokszor úgy érzem vége van a nyárnak
pedig a tavasz csak most kezdődött el
Szívemben is őszi szelek szállnak,....
dermesztő hideget hordoz a tél,
Kikelet jön....várod hogy végre megtaláljon,
mire ráébredsz csak csalóka álom-
Elfutnak felettem az évek,
-mosolyra nem fakaszt a napsugár-
-hol voltam amikor virult a határ
a mélybe hajolt a csodás szivárvány.

Miért borítja fátyol a szemeket,
nem láthatjuk a kék eget
Miért van bilincsben megannyi szív,
ó,száj miért nem kiállt
Nincs irgalom ,igazság szeretet-
ó,hol vannak a jóságos kezek
Fáradtan ,bünbeveszve megadja magát a test
-nincs erő vagy megszólalni rest
Egy csendes szelíd hang emelkedik szóra
letörtem szíved bilincseit
Reményvesztett,bűnös szív örömmel megtelik,
-szeme a Golgotára figyel!
-Világosságot nyertem,hallanak füleim-
Jézus,a magasságbol mélyre nyúlt megint.Ámen.

32.Zsoltár (Dávid tanítása)

1 Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
2 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5 Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak-és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.
6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.
7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körûl engem a szabadulás örömével! Szela.
8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körûl.
11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

Vázlat a „Lelki szegénység“c.igeszolgálatról.
Alapige:Mát.5;3.Párhuzamos igehelyek:Mk.8;34-35.Luk.9;23 és 2 Kor.8;9
Természetesen figyelembe kell venni,hogy ez csupán egy gondolat ezzel az igével kapcsolatban és még ezt is csak nagyon röviden tudom kifejteni,ezenkívül nem is képvisel egy hivatalos tanítást.
-Tehát az említett igehelyek alapján úgy lehetne meghatározni:lelki szegény az aki magát megtagadta,lemondott mindenről ami a saját régi értékrendje szerint a gazdagságát képezte.
-Szerintem a legjobban Pál fejezte ezt ki a Fil 3;8-ban:"akiért(Jézusért)mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek“.
-Ugyanígy Keresztelő János a Ján 3;30-ban így szól:“Annak(Jézusnak)növekednie kell,nékem pedig alábbszállnom“
-A követendő példa azonban mindenekelőtt az Úr Jézus:2 Kor 8;9“,hogy gazdag lévén szegénynyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.“ Természetesen Jézus lemonása egészen más jellegü:ez ugyanis üdvözítő jellegü míg a miénk elfogadó, bizonyságtevő jellegü.
-Ezt a folyamatot részletesen megtaláljuk a Fil 2;6-8-ban.Ez nem más mint az Evangélium lényege ezért rendkívül fontos,hogy nagyon mélyen tanulmányozzuk ezeket az igéket,mivel az,hogy mennyire értem meg az önmegtagadást határozza meg az egész keresztyén életem minőségét, hitelességét. Egyébként ez a lelki szegénység nem más mint Krisztus gazdagságának az elnyerése.
-Tegyük fel a kérdést:miért kell ez megtörténjen, hiszen nyilvánvalóan ez egy nehéz,fájdalmas folyamat. Tényleg szükséges ez?Tényleg üdvösség kérdése ez?
Olvassunk el néhány igét az üdvösséggel,annak feltételeivel kapcsolatban: Mt5;48 “Legyetek azért ti tökéletesek,miként a ti menynyei Atyátok tökéletes.“ Mt 7;21“aki cselekszi az én menynyei Atyám akaratát“. Örizkedjünk a sommás,felületes meghatározásoktól, azt mondani:tegyétek ezt és ezt és tiétek az üdvösség, veszélyes, akár igei meghatározásokat is kiragadni a szövegkörnyezetből és arra építeni az egész

Nyilvánvaló az is ,hogy öseinkben nem volt nagy hajlandoság arra, hogy az éjszakát napallá tegyék,más volt az életrendjük,ugy is mondhatnánk,hogy a tyukokkal mentek aludni és a pacsirtákkal keltek föl. Lehet ,hogy idöben vesztettek valamit ezzel a szokással,illetve élet gyakorlattal viszont másrészröl nyertek is vele.Az esti harangszo elég korán megkondult, figyelmeztetésül.,hogy a gyertyákat el kell oltani .Ma ilyesmi kényszernek tetszik ,de nyilván szükséges elövigyázati rendszabály szülte,hogy a gyakori tüzeseteknek elejét vegyék,mert a faházakban,amelyekben az agyagpadlot gyékények fedték,és ahol a járáskelésben nem voltak elövigyázatosak,könnyen tüz támadhatott.Azokban a „régi jó idökben” a mécsgyártás virágzo ipar volt .Készitették szarvbol is,de láttam régi rézmetszetet, amely azt mutatta,hogy a legközönségesebb világito eszközök tartoi vékony vaslemezekböl készültek. Hogy egyes dolgoknak milyen nagy szerepük volt a régi idökben, abbol is sejtjük ,hogy a „harang,könyv és gyertya”szavakat átkok kimondásánál is használták,beilesztve valami formulába.

Természet, te dicső természet

Deres még a határ , de a réten szírmot bont a kicsinyke virág
Szerényen vár , érintsd meg - érezd a tavasz ébredő illatát.

Büszke szíved nem kéri még , szemed meg sem lát -
Nem mond semmit a tavasz ? - Te egyre a nyárra vársz.

Eljött a kikelet , Ő itt ragyogott , tündökölt a határ!
Letépted , sárba tiportad nem vigyáztál Reá -

Visszatér újra meg újra a tavasz és a nyár
Boldog az a szív amely várja és érzi Jézus éltető illatát!

Az Igazhoz

Nyújthat-e többet vérző kezed,szerető szíved-mond, mi mást tehet
E bűnös világba jöttél,kereszthalálra adtad önként drága életed
Megváltott lelkek serege a bástyán állva vár
Őrhelyére áll az igaz,s figyel szavadra,ébredj!-kiált.

Csüggedő szívek, talpra,kelj!Buzdító éneket énekelj!
Lámpásod telve legyen, a tartalék el ne vesszen!
Jön Királyod!-ébren várd-szívedben is gyúljon világ.
Lidércek tömege tünjön el!-Fúldokló mécses gyúlladj fel!

Támogasd a sántát,vakot a cél felé vezesd
Emlékezz,a kereszt felsegít-átível a szakadék felett
Boldog leszel- a félelem sem tarthat már soká,
csak hittel bizalommal az Úr Jézushoz kiálts.

Elindul az Úr, mint tajtékzó bőszült oroszlán
Mint egy hős harcos- a fiakért harcba száll
Magával elragad, hol nincs több fájdalom, sírás
Nyomában nem marad más, csak tűz és pusztító halál.