Vázlat a „Lelki szegénység“c.igeszolgálatról.
Alapige:Mát.5;3.Párhuzamos igehelyek:Mk.8;34-35.Luk.9;23 és 2 Kor.8;9
Természetesen figyelembe kell venni,hogy ez csupán egy gondolat ezzel az igével kapcsolatban és még ezt is csak nagyon röviden tudom kifejteni,ezenkívül nem is képvisel egy hivatalos tanítást.
-Tehát az említett igehelyek alapján úgy lehetne meghatározni:lelki szegény az aki magát megtagadta,lemondott mindenről ami a saját régi értékrendje szerint a gazdagságát képezte.
-Szerintem a legjobban Pál fejezte ezt ki a Fil 3;8-ban:"akiért(Jézusért)mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek“.
-Ugyanígy Keresztelő János a Ján 3;30-ban így szól:“Annak(Jézusnak)növekednie kell,nékem pedig alábbszállnom“
-A követendő példa azonban mindenekelőtt az Úr Jézus:2 Kor 8;9“,hogy gazdag lévén szegénynyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.“ Természetesen Jézus lemonása egészen más jellegü:ez ugyanis üdvözítő jellegü míg a miénk elfogadó, bizonyságtevő jellegü.
-Ezt a folyamatot részletesen megtaláljuk a Fil 2;6-8-ban.Ez nem más mint az Evangélium lényege ezért rendkívül fontos,hogy nagyon mélyen tanulmányozzuk ezeket az igéket,mivel az,hogy mennyire értem meg az önmegtagadást határozza meg az egész keresztyén életem minőségét, hitelességét. Egyébként ez a lelki szegénység nem más mint Krisztus gazdagságának az elnyerése.
-Tegyük fel a kérdést:miért kell ez megtörténjen, hiszen nyilvánvalóan ez egy nehéz,fájdalmas folyamat. Tényleg szükséges ez?Tényleg üdvösség kérdése ez?
Olvassunk el néhány igét az üdvösséggel,annak feltételeivel kapcsolatban: Mt5;48 “Legyetek azért ti tökéletesek,miként a ti menynyei Atyátok tökéletes.“ Mt 7;21“aki cselekszi az én menynyei Atyám akaratát“. Örizkedjünk a sommás,felületes meghatározásoktól, azt mondani:tegyétek ezt és ezt és tiétek az üdvösség, veszélyes, akár igei meghatározásokat is kiragadni a szövegkörnyezetből és arra építeni az egész
üdvösséget! Minden szakaszában a hitéletnek megvan az a bizonyos elengedhetetlen dolog,amit be kell tölteni „így illik nékünk minden igazságot betöltenünk“(Mát 3;15) szólt az Úr Jézus mielőtt bemerítkezett. Így a mi életünkben is megvannak azok a dolgok amelyeket be kell töltenünk: megtérés, újjászületés bemerítkezés és ez így megy tovább egész életünkben. Pál a Fil 3;12-ben így szól“nem gondolom,hogy elértem volna...“ olvassuk tovább a következő verset,mi az amit tenni kell.
-Két törvény létezik az életünkben:Róm 8;2 „a Jézus Krisztusban való élet lelkének a törvénye ...és...a bűn és a halál törvénye“ ahogyan itten olvassuk: egyedül hogyha Jézus Krisztusban élek akkor érvényesül a lélek(szellem)törvénye az én számomra, ugyanebben a levélben,a 16.versben így olvassuk:“akinek odaszánjátok magatokat az engedelmességre,annak vagytok szolgái...a bűnnek a halálra vagy az engedelmességnek igazságra“.
-Van-e valamilyen érdemem azáltal hogy mindeneket betöltök?Nincs!-Fil 2;13 egyedül Istené minden érdem.
-Van-e valamilyen felelőségem? Igen.A Luk 7;30-ban úgy olvassuk,hogy“a farizeusok és törvénytudók az Isten tanácsát megvetették magukra nézve,“ ami azt jelenti, hogy én eldönthetem minden igazsággal kapcsolatban,hogy betöltsem vagy meghiúsítsam Isten akaratát az én magam számára.
-Sohasem szabad öszetéveszteni a passzivitást az engedelmességgel, önmegtagadással! Luk11;23-26 Az itt leírt üres ház nem más mint az én megváltott,megtisztított életem amelyik üresen,használatlanul áll,nem költözött belé Az akinek a jogos tudajdona kétszeresen is:egyszer a teremtés,és másodszor a megváltás által.“aki velem nem gyűjt,tékozol.“Szokássá vált azt ismételgetni“Akarom,hogy betöltsön a Szent Szellem“, ez valóban szép,Isten szerint való kívánság,azonban egy igazi,őszinte átadás nélkül ez csupán egy üres,vallásos frázis!Sokat emlegetjük a tanítványokat akiket betöltött a Szent Szellem pünkösd napján, csakhogy elfeledjük: ezt megelőzően ők mindenüket elhagytak-Mát 19;27.Ezzel én semmiképpen sem szeretnék valamilyen tanítást adni a Szent Szellemmel kapcsolatban,de kötelesek vagyunk Isten igéjét tiszteletben tartani minden tekintetben-2 Tim 3;16-17!
-Az az érzés támadhat bennünk:ezek szerint a keresztyénség csupa önsanyargatás,lemondás,nélkülözés. Hogyha ez így van ez nagyon rossz,ugyanis nem azért kell lemondjak a saját akaratomról,hogy ezáltal valamilyen érdemeket szerezzek magamnak, ”megvásároljam” Isten szeretetét,”lefizessem bűneim árát”,ez nagyon rossz lenne,ez önigazultsághoz vezetne,ami a „farizeusok és írástudók kovásza”.Olyanná válnák mint a nagyobbik tékozló fiú(Luk 15;29),aki úgy fogta fel az atyai háznál való életet,mint szolgaságot,lemodást, frusztrációt,a szívében inkább a paráznákkal, világgal,barátaival szeretett volna mulatni nem pedig az atyjával.Tehát a hála mindazért amit Isten értem tett és tenni fog, kell mindezekre indítson és az élő,bibliai hit. 1 Pét 1;3-9:Ezekben az igeversekben le van írva röviden mit tett Isten értünk, milyen életre hívott el,hogy „kibeszélhetetlen, megdicsőült örömmel örvendezzünk ”már mostan,az itteni életben tudván,hogy az az Isten Aki az Ő egyszülött Fiát értünk adta semmi jót nem tagad meg tőlünk-Róm 8;32.Egész hitéletem központjában szüntelenül a Golgotai kereszt kell hogy álljon,ez adja meg a helyes szempontot mindenekben!
Tehát a lelki szegénység azt jelenti:mindenről lemondani önkéntesen ami mulandó azért,hogy elnyerjem az örökkévalót,a lelkem üdvösségét amelyet Isten Jézus Krisztusban nékem felajánl.