Mit beszélnek a gyertyák?(3) Charles H.Spurgeon

Nyilvánvaló az is ,hogy öseinkben nem volt nagy hajlandoság arra, hogy az éjszakát napallá tegyék,más volt az életrendjük,ugy is mondhatnánk,hogy a tyukokkal mentek aludni és a pacsirtákkal keltek föl. Lehet ,hogy idöben vesztettek valamit ezzel a szokással,illetve élet gyakorlattal viszont másrészröl nyertek is vele.Az esti harangszo elég korán megkondult, figyelmeztetésül.,hogy a gyertyákat el kell oltani .Ma ilyesmi kényszernek tetszik ,de nyilván szükséges elövigyázati rendszabály szülte,hogy a gyakori tüzeseteknek elejét vegyék,mert a faházakban,amelyekben az agyagpadlot gyékények fedték,és ahol a járáskelésben nem voltak elövigyázatosak,könnyen tüz támadhatott.Azokban a „régi jó idökben” a mécsgyártás virágzo ipar volt .Készitették szarvbol is,de láttam régi rézmetszetet, amely azt mutatta,hogy a legközönségesebb világito eszközök tartoi vékony vaslemezekböl készültek. Hogy egyes dolgoknak milyen nagy szerepük volt a régi idökben, abbol is sejtjük ,hogy a „harang,könyv és gyertya”szavakat átkok kimondásánál is használták,beilesztve valami formulába. Miután azt elolvasták és a könyvet becsukták, a papok segédei a kezükben tartott égö gyertyákat a földre dobták, a harangokat pedig minden összhang nélkül kongatták.Ez a sötét „egyházi szertartás”a kegyelem megszünését és a kiátkozott lelki-szellemi zürzavarát akarta szemléltetni .Ameddig a gyertya még égett,a bünöst nyomatékosan figyelmeztették a szörnyü büntetésre,és idöt engedtek neki bünei megbánására.Ha agyertyaláng kioltása előtt semmiféle bünbánatot nem árult el,a bünös elvettetett.De amíg a gyertya égett a legnagyobb bünös is megtérhetett!A mártirokat megörökitö Fox emlit egy szövömunkást név szerint Tomkins Tamást ,Shoreditböl-késöbb Smothfieldben elégették-,akit Bonner püspök féléven keresztül börtönben tartott,és ez idö alatt arcát annyira összevissza verte,hogy ijesztöen feldagadt.A püspök dühe nagy volt,de a fogoly álhatatossága és türelme még nagyobb.Jollehet nem volt olyan tudos ,mint kinzoi,mégis fel volt fegyverezve a legerösebb fegyverrel,Isten hatalmas Szellemével, ugyhogy semmiféle eszközzel nem tudták az igazság ismeretétöl eltériteni .Mikor a püspök látta hogy minden rábeszélés hiábavalo,szörnyen megharagudott a szegény emberre ,és megint kieszelt valami borzasztot,hogy álhatatosságát probára tegye.Mivel látta hogy a Szentirás tanitásábol nem enged,attol remélt eredményt,hogy a halál borzalmait fogja elöre éreztetni vele.Egy nap ismét maga elé hivatta Tomkins Tamást .A fogoly odalépett elé,és mint eddig ismét megvédte hitét.A püspök melett volt egy asztal ,rajta fáklya és viaszgyertya ,hármas vagy négyes bélsodrattal ,amely szokatlan nagy lángot és izzo höséget árasztott.A üspök hirtelen megragadta Tomkins ujjait s karját a lángok fölé tartotta,azt remélte ,hogy áldozatát a tüz kinja engedékenységre készteti......Tomkins azt hitte hogy halála orája, ütött,az Urnak ajánlotta magát, mondván”Uram Jézus,a kezedbe teszem a szellememet!”A többit már ö maga beszélte el Hinse Jakabnak ,hogy olyan gyönyörüséget érzett,hogy fájdalmrol nem is tudott.A láng égetését jajszo nélkül türte,mig erei össze nem zsugorodtak és inai meg nem szakadtak .