Blog

A Bibliában található egy gyakorta használt szemléltetés, a szántás, ami igencsak sokatmondó. Kereszténnyé formálódásunk kezdeti fázisában is ez történik az életünkben: szántás. Az ember szíve kemény, és ezért elsőként az ekének kell átmennie rajtunk – azért, hogy szívünk kemény talaja feltöressen, és meglágyulhasson.

Berszán István, Berszán Lídia

Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. (Mt 18,22)

Angol kisváros, a középkor végén. Hosszú évtizedek óta minden karácsonyestén előadták csűrjében Jézus születésének misztériumjátékát, egy réges-régen halott, ismeretlen költő művét. Egy erre a célra alakult konfraternitás. A hentes, a kovács, a kötélverő… egyszerű, jámbor polgárok, akik erre az estére átváltoztak ajándékvivő pásztorokká, Jézus-őrző Szent Józseffé vagy – magukra húzva a régi misztériumok nehéz jelmezeit – jászol előtt térdeplő, Isten fiát melengető alázatos ökörré és szamárrá.

De ezen a karácsonyon elmarad az előadás. A színészeknek nincs kinek játszaniuk; a jéghideg csűr üresen tátong. A színjátszók tiszta hiténél erősebbnek bizonyult a rágalom, a botránkozás, a bűn és az emberi gyöngeség. Amikor Goodlack, a városka kevély kocsmárosa magával viszi a lányt, akinek a Szűzanya szerepét kellett volna játszania, s amikor sorra elszélednek a színészek is: úgy látszik, mindennek vége. Mindennek: a középkornak, a gyermeki hitnek, a misztériumjátékok korának és lelkének. Csak ketten maradnak a színen – André Obey nagy sikert ért darabjában, az Éjféli harangszóban: – Bradshaw, a robusztus kovács, a misztériumtársulat vezetője, és a lelkes kis Greene, az egyik a Jászol ökrének, a másik a Jászol szamarának jelmezében. S akkor, a magány hideg csöndjében megszólal, mintegy magához beszélve, Bradshaw, az „ökör":

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,
S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...
Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?
Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?
A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,
Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,
Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,
Megakarták mérni Isten igazságát,
És nem értették Isten Golgotáját...
És nem értették meg Isten Történelmét.
És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.
Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige
Alázatosan jött le szolgálni ide.
S végigjárta minden lépését az útnak...
A próféciák is mind-mind ide futnak -
- De itt van kezdete már a másik útnak.
Később megértették, s szerte a világon,
Évente új várás indul, új karácsony.
Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,
Indulunk ismét a köznapok elébe...
A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,
De aki megérti Isten Golgotáját,
Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''
Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!
És amikor zsendül a fügefa virág:
A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!
Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,
Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.
Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;
Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

Szeretethimnusz karácsonyra (Pál apostol alapján)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt... Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak. (Préd 3,1.4 NIV fordítás)

Az élet kemény. Egyetértesz? Ádám bűne óta a világ megtört, semmi sem működik tökéletesen. A tested nem működik tökéletesen, az időjárás sem tökéletes, ahogy a gazdaság, vagy a kapcsolatok sem. Az élet tele van veszteségekkel.

Meg kell értened néhány igazságot, hogy jobban ráláss az elkerülhetetlen veszteségekre, amik az életben érnek, és felülemelkedhess rajtuk.

Először is, Isten nem várja el, hogy mindig boldog legyél.

Van egy mítosz, miszerint a keresztyéneknek mindig mosolyogni kell, boldognak lenni és örömtelinek, mint Pollyanna vagy a kis árva Annie.

Valójában, a Biblia azt mondja: „Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt... Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak." (Préd 3,1.4 NIV fordítás).

Néha az egyetlen megfelelő, logikus válasz az életre a bánat. A Biblia azt mondja, hogy legyél szomorú azok miatt, amiket elvesztettél, bánkódj a csalódásaid, a bűneid, a világban való szenvedés, és a barátaid miatt, akik szellemileg elveszettek. Isten nem várja el, hogy mindig boldog legyél. Sőt, azt akarja, hogy tudatos legyél a szomorúságodban.

És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! (2Sám 12,7a)

Istennek ez a szava mindenkihez szól. Szól azokhoz, akik még nem döntöttek Jézus mellett. Te vagy az az ember, akinek Jézusra van szüksége, hogy a halálból életre juthass.
Szól azokhoz, akik már döntöttek Jézus mellett, vele járnak, de még félnek beállni a szolgálatba, elkezdeni a munkát, építeni Isten Országát itt a földön. Te vagy az az ember, akire Istennek szüksége van. A te munkádra, a te lelkesedésedre, a te bizonyságtételedre.
Amikor Jézus Lázárt feltámasztotta, embereket kért meg, hogy vegyék el a követ a sírról. Megtehette volna isteni erejével Ő maga is, de az Ő dolga a feltámasztás volt, az életet adás. Amit az embernek kell megtenni, azt Isten nem teszi meg helyette.
Angliában a világháború kezdetén plakátokat ragasztottak ki. A király volt rajta látható, amint kinyújtott karral rámutat a plakátot éppen szemlélő járókelőre. És egy felirat: A HAZÁNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD!
Isten Igéje azt hirdeti: Isten Országában szükség van rád. A Mennyei Hazának szüksége van rád. A Mennyei Király most rád mutat: SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Te vagy az az ember, nem a melletted ülő. Rád mutat, téged néz, téged szólít, bárhol vagy is. (Prókai Árpád)
A nap gondolata: