Blog

"Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának."

Mózes első könyve 29:35

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!"

Zsoltárok könyve 42:6

"Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni."

Kolossébeliekhez írt levél 4:2

"Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!"

Zsoltárok könyve 50:14

"Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt."

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 3:9

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását."

Zsoltárok könyve 50:23

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

Thesszalonikaiakhoz írt első levél 5:18

"Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!"

Zsoltárok könyve 95:2

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért."

Timótheushoz írt első levél 2:1

"Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!"

Zsoltárok könyve 100:4

"Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!"

Ézsaiás könyve 57:19

"Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele."

Timótheushoz írt első levél 4:4

"Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek."

Jeremiás könyve 30:19

"Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál."

János evangéliuma 11:41

"De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"

Az első hálaadás története a hagyományok szerint

Az Egyesült Államokban az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat
A hálaadás szokásos ünneplése

Az Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi, sok amerikai család ilyenkor kezdi meg szokásos bevásárlókörútját.

Minden ember végsö célja az élö Istennel való találkozás.

A hivö embernek a sír egy öltözö.

A hivö embernek a menyben otthona van és igy ha meghal,hazamegy.

A hit ott kezdödik,ahol önzö akaratomat feladom.

A hivö emberben nem a krisztusi élet vétkezik.

Az Istentöl igért dicsöség és a földi szenvedés legtöbbször összefüggenek.

Veszélyes dolog többre törekedni ,mint amire Isten alkalmassá tesz bennünket.

A kegyelem Isten sajátossága de nem áll ellentétben igazságával

Jézus Krisztus keveset beszéllt a kegyelemröl de azt sokat gyakorolta.

A gondviselés kinyitja a második ajtot mikor az elsö becsukodik .

Amikor végignézett a tömegen, megsajnálta õket, mert fáradtak és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásába!” Mt. 9:36-38

Vannak olyan pillanatok az életben, melyek olyan fájdalmasak, mintha valaki a gyomrodattépné ki.

Máté apostol Jézusról írt életrajzában arra utal, hogy Jézus is megtapasztalta ezt a gyomorszorító érzést, mikor látta a zaklatott és támasz nélküli nyáját. Több volt ez, mint puszta szívfájdalom. Jézus elképesztő mértékű szánalmat érzett, mikor meglátta azt a sok, az élettől megkeseredett embert, akik olyan hatalmas problémákkal néztek szembe, hogy azt se tudták, kihez fordulhatnának segítségért. (Máté 9:36)

Ebben a pillanatban, ahogy Máté írja, Jézus ránézett a tanítványaira, és így szólt: „Azt szeretném, hogy segítsetek ebben. Olyan sokan vannak, akiknek segítségre van szükségük – akiknek tudniuk kell és meg kell tapasztalniuk Isten együttérzését –, hogy szükségem van a ti segítségetekre is ebben a nagy aratásban.” (Mt. 9:36-38 – a szerző átfogalmazásában)

Jézus minket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá a munkájában. Arra is hív, hogy imádkozzunk azért, hogy mások is csatlakozzanak. Isten betölt minket az ő szeretetével és együttérzésével, így mi is szolgálni tudunk azok felé, akik zaklatottak, nincs támaszuk és megtörte őket az élet. Mi visszük el a Jó Hírt, hogy Jézus segít úrrá lenni a helyzetünk felett érzett bánatunkon és a megpróbáltatásokon.

Akarsz csatlakozni Jézus munkájához, és meglátni, hogy Isten hogyan működik a te engedelmességed által?

(Daily Hope by Jon Walker,

Mielőtt lassítani kezdett, Jack ránézett a sebességmérőre: 73 mérföldet mutatott a megengedett 55 helyett. Pár hónapon belül már negyedszer. Miért kapják el ennyiszer?
Mikor lelassult 10-re, félrehúzódott a kocsival, de épp csak annyira, hogy a rendőr izgulhasson a mellettük haladó forgalom miatt. Majd egy autó hátulról megkarcolja a tükrével. A kopó kiszállt, kezében a blokkal. Bob lenne az? Bob a templomból? Jack mélyebbre csúszott az ülésen. Ez rosszabb, mint a bírság, amit majd fizetnie kell. Egy rendőr elkap valakit a saját gyülekezetéből. Valakit, aki csak igyekszik hazafelé egy fárasztó munkanap végén. Valakit, akivel holnap majd együtt golfozik.
Jack kiugrott az autóból, és elindult a hittársa felé, akivel minden vasárnap együtt volt a templomban, akit még sosem látott egyenruhában. „Szia, Bob. Fura, hogy így találkozunk, nem?”
„Szervusz, Jack.” A mosoly elmaradt.
„ Képzeld, elkaptál, pedig csak igyekszem haza a feleségemhez és a gyerekekhez.”
„Igen, én is így gondoltam.” Mintha bizonytalanság lenne Bob arcán. Ez jó jel.
„Az utóbbi időben sokat túlórázom. Lehet, hogy kicsit megszegtem a szabályt, de csak most az egyszer történt meg” – szólt Jack, miközben egy kavicsot rugdosott a cipője orrával. „Diane marhasültet meg krumplipürét ígért vacsorára. Érted, ugye?”
„Igen, értem. De azt is tudom, hogy már benne vagy a nyilvántartásunkban visszaesőként.” Ohó! Nem a jó irányba tart a beszélgetés. Ideje taktikát változtatni.
„Mennyit mértél?”
„Hetvenet. Kérlek, ülj vissza a kocsiba.”
„Várj egy percet, Bob. Megnéztem az órát, amint megpillantottalak. Még 65 sem volt.” Egyre könnyebben ment a hazugság, ahogy szaporodtak a rajtakapások.
„Kérlek, Jack. Ülj be a kocsiba.”
Jack bosszankodva engedelmeskedett. Magára csapta az ajtót, s a műszerfalat kezdte bámulni. Kopogás az ablakon, odafordult. Ott állt Bob, egy kettéhajtott papírdarabbal a kezében. Jack kétujjnyira letekerte az ablakot, épp csak annyira, hogy Bob be tudja csúsztatni a lapot.

„előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” Jn 10,4b

Képzeld el, hogy a következő vasárnap Jézus besétál a templomotokba. Felismernéd? Fiatalabb koromban igennel válaszoltam volna, azt képzelve, hogy lebegő fehér köntöst viselne, mint a képeken a vasárnapi iskolám falán.

Ma már szinte biztosra veszem, hogy öltözködésével nem válna ki közülünk.

Vajon mi lenne rajta? Egyesek talán úgy képzelik, hogy öltönyben, nyakkendőben jelenne meg. Mások úgy gondolják, hogy hosszú ujjú póló meg terepszínű nadrág lenne rajta. Szerintem pólóban és farmerben jönne, ha az a többség viselete. Az írásokból úgy látszik, bármilyen társaságban otthonosan mozgott.

A kérdés persze elméleti, mert a Biblia szerint egyértelműen felismerjük majd Jézust, mikor újra eljön (olvasd el az Ő saját szavait erről a Máté 24,23-27-ben). Mégsem haszontalan elgondolkoznom ezen a kérdésen, mert feléleszti bennem a vágyat, hogy annyira megismerjem Jézust, hogy bárhogy nézzen is ki, igenis fel lehet ismerni valakit, akit sose láttál. Úgy ismerkedtem meg Jézussal, hogy olvastam a Bibliát. Nagyon szeretem az Újszövetséget – Jézus életének, tanításainak történetét és azokét is, akik elkezdték felépíteni az egyházat Jézus feltámadása után. De ha csak annyit tettem volna, hogy olvasás után becsukom a Bibliámat, és lerakom az éjjeli szekrényemre, csak tudnék Róla, de Őt nem ismerném.

Ehelyett, én személyesen szerettem volna megismerni Jézust magát. Nagyon fontos hinni azt, hogy ez lehetséges.

Mint egy barátságban, próbálom megérteni a gondolatait, a véleményét dolgokról. A véleménye, az értékek, amik számítanak neki, fontosak számomra. Szavait olvasva, próbálom átérezni, amit ő érzett. A Jézussal való szoros barátság gyakorlatot, őszinteséget kíván tőlünk, mint bármilyen közeli kapcsolat, amit ápolunk.

Billnek hívják. Loboncos haja van, itt-ott lyukas pólót és farmernadrágot visel, a lábán nincs semmi. Ez volt szó szerint a teljes ruhatára a főiskolai négy év alatt. Zseniális ember. Kicsit az ezotéria felé hajló, ragyogó elme. A főiskolai évek alatt lett keresztény. Szemben a kollégiumunkkal volt egy templom, igencsak konzervatív, jólöltözött gyülekezettel. Meg akarták szólítani a főiskolásokat, de nem igazán tudták hogyan fogjanak hozzá.
Egy nap Bill elhatározta, hogy bemegy a templomba. Amúgy loboncosan, mezítláb, farmerban és lyukas pólóban. Az istentisztelet már elkezdődött. Bill elindult a padsorok között előre, hogy helyet keressen magának. A templom tele volt, nem talált ülőhelyet. Az emberek fészkelődtek, de senki sem szólt rá. Bill egyre közelebb került a pulpitushoz, s mikor rájött, hogy nem talál helyet, szépen letelepedett törökülésben a szőnyegre. (A kollégiumi haverokkal ez természetes lett volna, de ez a gyülekezet tuti, hogy sosem látott még ilyet!) Az emberek merev derékkal ültek, a feszültség tapintható volt.
Ekkor a lelkész észrevette, hogy hátulról egy öreg presbiter elindul Bill felé. Nyolcvanas éveiben járt már, haja ezüstszürke, három részes öltönyt viselt. Kegyes ember volt, nagyon elegáns, nagyon méltóságteljes. Botra támaszkodva járt, s ahogy közeledett a fiatalemberhez, sokan úgy gondolták, senki sem hibáztatja majd azért, amit tenni fog. Ki várhatná el, hogy egy ilyen korú öregember megértsen egy padlón ülő kollégiumi suhancot?
Időbe telt, míg az öreg elérte a fiút. Csend volt, mindenki feszülten figyelt, csak az öreg botja koppant néha a padlón. Mindenki őt nézte. Lélegzetüket is visszafojtották. A lelkész sem folytatta a prédikációját, várta, mit fog tenni az öregember. Ekkor azt látták, hogy az öreg a botjára támaszkodva nehézkesen lekuporodik, majd leteszi a botját, s odaül a padlóra a fiatalember mellé. Ne érezze magát egyedül.