Hajnal Kiss

Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Nem kérdezi, hol voltál eddig,
Szép napfelkeltétől napestig…
Azt sem kérdezi: merre jártál?
Ó, nem kíváncsi, mit csináltál.
Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad
Ha drága keresztjén kacagtak…
Elfelejtette minden vétked…
Csak átölel… csak szeret téged.
…Reszket a lábad? Szemed könnybe?
Mit mondjál neki, hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul Elébe.
Neki nincs szüksége beszédre!
Kovácsné Huszár Jolán

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.
Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.

A jóság fája...
A jóság fája lelkedben növekszik,
nem számol gyűrűket, lassan öregszik.
Sötétet tűri, de fénybe törekszik,
rosszat felejti, szépre emlékszik.
A jóság fája szívedben ver gyökeret,
vigasztal öreget, felvidít gyereket.
Önmagát adja, nem játszik szerepet,
sok ezer ágán rügyezik a szeretet.
A jóság fáját a kicsik is felérik,
akkor is él, ha hótól fehérlik.
Boldogok bízzák, többiek remélik,
bármilyen idő van, gyümölcse beérik.

A harom kenyer.
Egy ember minden nap vett 3 kenyeret.Megkerdeztek tole, hogy miert veszi a sok kenyeret, hiszen csak ketten vannak a felesegevel.
Az ember egyszeruen csak azt mondta: eggyel tartozik, egyet kolcson ad, es a harmadikat megeszi felesegevel.
Az emberek nem ertettek, ezert tovabb kerdeztek.
Akkor az ember elmondta: Egy kenyeret szuleinek ad, akik felneveltek.A masodik kenyeret gyermekeinek adja kolcson, mert ha oregek lesznek, gyermekeik gondoskodnak roluk.A harmadikat megeszik.
Ha mindenki igy tenne, jobb lenne a vilag.

Szeretni...
Mi mindannyian azért születtünk,
Hogy életünkbe fényt szülhessünk
Szeressünk: szülőföldet, barátot, anyát,
Lelkeinkbe írva a nagy világ.
Lelkeink halhatatlan magányosak,
S szívünk megszokásból ver, nem szabad,
Ha nem töltjük meg azt a szeretettel,
Élni születtünk, vággyal, dallal, szívvel.
Valamit szeretni kell, tiszta szívből:
Valamit tenni kell, akarattal, nemességből,
Csodálni az árnyas-bogas kék eget,
Forrásokat fakasztani, festeni kikeletet.
Valamit, szeretni kell, teljes szívből,
Mosolyt csalogatni a nyitnikéktől,

Aranyosi Ervin: HIT MAGYARázat
Tudod, a HIT, az azt jelenti,
hogy látatlanban elhiszed!
Hogy vágyaid és kívánságod,
egy KÉPpel az Úr elé viszed.
KÉPet alkotsz a teremtéshez,
a mintáját megtervezed,
s a KÉPzeletnek ereje lesz,
amely a KÉSZhez elvezet!
Ha HITtÉL benne, látni fogod,
így teremthetsz minden csodát.
Mert LÉTünk több, mint hányatottság,
s nem kell keresned bölcs OKát.
Elég csupán, ha hiszel benne,
s teremtővé válik a HIT.
Mert létrehozhat nem létezőt,

A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, ám hirtelen a gyűszűje beleesett a folyóba. Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte:
- Miért sírsz?
A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne rá a megélhetéshez. Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.
- Ez a te gyűszűd? - kérdezte.
A varrónő azt válaszolta:
- Nem.
Az Úr ismét lebukott és felhozott egy fából készült gyűszűt.
- Ez a te gyűszűd? - kérdezte újra.
A varrónő ismét azt válaszolta:
- Nem.

Vargáné Csípő Terézia: Jó tanács
Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
Ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
Most ráérsz megnézni, botra támaszkodva
Nevess, szeress, a bajt soha ne keresd,
Örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
Mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
Az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.

Szabó Sándor - Uram, köszönöm...
Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.
Köszönöm a füvet, az estét, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, melyek árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.
Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébredő kis dalos madarat.
És még mennyi mindent köszönök Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.