Vers bekuldo Hajnal Kiss

Szeretni...
Mi mindannyian azért születtünk,
Hogy életünkbe fényt szülhessünk
Szeressünk: szülőföldet, barátot, anyát,
Lelkeinkbe írva a nagy világ.
Lelkeink halhatatlan magányosak,
S szívünk megszokásból ver, nem szabad,
Ha nem töltjük meg azt a szeretettel,
Élni születtünk, vággyal, dallal, szívvel.
Valamit szeretni kell, tiszta szívből:
Valamit tenni kell, akarattal, nemességből,
Csodálni az árnyas-bogas kék eget,
Forrásokat fakasztani, festeni kikeletet.
Valamit, szeretni kell, teljes szívből,
Mosolyt csalogatni a nyitnikéktől,
Társaink szeméből könnyeket törölni,
S kiket elhagyott a hit, azokkal törődni.
Koldus az, kinek szívében nincs szeretet,
Ki az anyagi világot választja, a fény helyett.
De az, kinek szeme szeretettől tündököl,
Mosollyal ébred, mosollyal nevet rá a tükör.
(Kerner Mariann)