Hajnal Kiss

Szorozd meg(Iskolas versek)Megoldatlan feladatom felett
virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem! Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
aszott kéz nyúl betevő falatér’,
s a lelkem olyan kifosztott, szegény:
magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezeknek osztani,
hogy mindenkinek jusson valami,
jusson valami és jusson elég,
Mester , lehet?!” „Hát szorozd meg elébb!
A szorzó áldott két kezem legyen!

ADD ÖSSZE! (ISKOLÁS VERSEK)
08 feb

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hő szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Az en Miatyankom

Mikor a szived mar csordultig tele,

Mikor nem csonget rad, soha senki se,

Mikor sotet felho borul eletedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszukbe.

O "lelek", ne csugedj !Ne pusztulj bele!

Nezz fel a magasba, remenyteljesen,

S fohaszkodj:

MIATYANK, KI VAGY A MENYEKBEN !

Mikor a maganyod ijeszton rad szakad,

Mikor kerdesedre valaszt a csend nem ad,

Mikor korulvesz a durva szok ozone,

Atkozodik a " rossz", -erre van Istene !

O "lelek",ne csugedj ! Ne roppanj bele !

Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.

Ott a Mester kezével írt
sok 'láttam' a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.