vendég poszt

KARACSONYI VALLOMAS
Szeretem az Ur Jezust,
mert eljott erettem,
mint fenyes egi Csillag,
hogy mennybe vezessen.
Szeretem az Ur Jezust.
Ove volt minden kincs,
s most jaszol olen nyugszik,
meg agyacskaja sincs.
Szeretem az Ur Jezust.
Szeretem. Imadom.
Ertem lett ilyen szegeny.
O az en Megvaltom !
(ismeretlen szerzo)

2015-02-21 11:53:04, szombat

Az eget rőtszínűre festve,
tűz volt falunkban egyik este.
S amikor másnap reggel jártam ott,
láthattam az üszkös romot,
s azt olvashattam a kormos falon:
"Látod, a tűz micsoda hatalom!"

Ötéves koromban történhetett.
Este édesanyám lefektetett.
Az imádságot elmondtam hibátlan,
s szemem álomra zártam.
De szívem elfogta a félelem.
Ha újból tűz támadna hirtelen!
Rekedten kongna a harang megint,
és ami szép, kedves, elégne mind!

Vers
A satan meg most is kisertget
A minap elem tett egy jegyzeket,
Melyre vetkeim hosszu sorban,
Egyenkent is fel voltak irva.

Elem tette,s ram vigyorgott.
Jaj Istenem!Minden ott volt,
Minden vetkem,bunom felirva,
Mi lessz velem?kerdeztem sirva.

Hat mi lenne?mondta nevetve,
Nem juthatsz el az orok eletre,
Az udvossegbol ki vagy zarva,
S en zokogtam elitelt,arva.

Ekkor Valaki hozzam lepett,
S keresztul huzta a jegyzeket,
De a keze at volt szegezve,
S a verevel irta ra FIZETVE!

Ildikó Kobolák

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.

Gyarmati Péter: IMA

A templom csendes félhomálya
Reggelente átölel.
Imádkozom, és ilyenkor
Úgy érzem, az Úr oly közel.

Nem imakönyvet lapozok,
Nem betanult imát mormolok.
Hagyom, hogy a lelkem kinyíljon,
S feltörjenek a gondolatok.

Olykor elmerengek én,
Mennyi könyörgés és hány panasz,
Kérés, esengés szállt fel itt,
S lett a zord télből víg tavasz.
Hányan találtak enyhülést
E díszes, nagy falak között?
Hány megkínzott, megtört lélekbe
Szeretet és béke költözött.

Szorozd meg(Iskolas versek)Megoldatlan feladatom felett
virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem! Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
aszott kéz nyúl betevő falatér’,
s a lelkem olyan kifosztott, szegény:
magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezeknek osztani,
hogy mindenkinek jusson valami,
jusson valami és jusson elég,
Mester , lehet?!” „Hát szorozd meg elébb!
A szorzó áldott két kezem legyen!

ADD ÖSSZE! (ISKOLÁS VERSEK)
08 feb

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hő szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Az en Miatyankom

Mikor a szived mar csordultig tele,

Mikor nem csonget rad, soha senki se,

Mikor sotet felho borul eletedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszukbe.

O "lelek", ne csugedj !Ne pusztulj bele!

Nezz fel a magasba, remenyteljesen,

S fohaszkodj:

MIATYANK, KI VAGY A MENYEKBEN !

Mikor a maganyod ijeszton rad szakad,

Mikor kerdesedre valaszt a csend nem ad,

Mikor korulvesz a durva szok ozone,

Atkozodik a " rossz", -erre van Istene !

O "lelek",ne csugedj ! Ne roppanj bele !

Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.

Ott a Mester kezével írt
sok 'láttam' a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.