Nincs a sírban Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
Új hajnal virradt; csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
Síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek vele,
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
A legcsodásabb örömhírt hozók,
Néktek; kesergők, könnyes gyászolók.

Halál völgyében nincs többé sötét,
Jézus nappalra váltotta az éjt.
Felhőtlen égen ragyog már napunk,
Haláltól félni nincs többé okunk.
Nem tarthat fogva, Jézusé vagyunk!

Pecznyík Pál