Az Úr teljes mértékben szellemi törvényszerűségek alapján rendelkezik felőlünk. Olyan helyre tesz minket, olyan helyzetbe visz, olyan körülmények közé, ahol a szellemi életünk a tét, ahol a szellemi életünkről van szó. És úgy fogjuk találni, hogy az Úr oda helyez minket, ahol minden ellentétben áll a természetes beállítottságunkkal, mert ez a különbség Krisztus és Ádám között, a szellem és a test között, az új teremtés és a régi között. Természet szerint olyan valaki vagyok, aki visszahúzódik, és nem akar felelősséget vállalni, aki sohasem cselekedne saját kezdeményezésből? Akkor az Úr iskolája számomra olyan helyen lesz, ahol nekem kell kezdeményeznem szellemi életemre vonatkozóan, azt kell tennem, amitől az egész természetem irtózik. Szeretnék inkább egy sarokban ülni, ahol nem támasztanak igényt rám, ahol magamra hagynak; az Úr azonban nem fog engem ott hagyni. Vagy a másik eset. Olyan valaki vagyok, aki természetéből adódóan vezetni szeretne, dominálni, irányítani, tanítani, uralkodni? Akkor az önmagamtól való megüresedés keserű iskolájába kell majd járnom, ahol végül eljutok oda, ahol magamtól már nem fogok tenni semmit. Ez egy keserű iskola, mert megengedi, hogy az emberek átlépjenek a fejed fölött, belevisz a kelepcébe, és mindaz, ami benned igazolni akarja magát, egyszerűen porrá lesz zúzva, és a földig lesz alázva. Ez az iskola lesz az, amely utat készít az Úr Jézus számára.

Gondoltatok-e az Úr Jézusra? Ő mindez volt, a világmindenség Urának született, és mégis tudta, hogyan kell szolgálni. Ő, az emberek között a legszelídebb, időnként fel kellett, hogy álljon és cselekedjen, mint például a Templom megtisztításakor. Gondoljátok, hogy könnyű volt? Nem, nem volt könnyű. Elvből tette, az igazságosság talaján, de hiszem, az Úr Jézus inkább nem tette volna. Hiszem, hogy Krisztus Szelleme volt az, amely ezt mondta, ’Ha pálcával kell jönnöm hozzátok, nekem jobban fáj, mint nektek’; és ez nem azért van, mert szeretem a pálcát használni, ez nem az én természetem, sem nem a Szellemé! – és mégis, mindkét irányban hat.

Gondolkodjatok el ezen, és itt erről van szó. A Szellem készít minket nyomorúságainkon keresztül, és ezek a nyomorúságok olyan dolgok, amelyek a természetes vérmérsékletünkkel ellentétesek, de azt végzik bennünk, hogy a mennyben lévő Jézushoz legyünk hasonlóvá a Szellem által, hogy szellemi életünk legyen. Egyetértetek ezzel? Így van? Hiszem, az Úr megérteti mindannyiónkkal, és kegyelmet ad nekünk.