Forrás: Impaired Vision Through Filters: Part I – The Teaching Filter

Tizennyolc éves voltam, amikor kiderült, hogy a szürkehályog egy ritka fajtája van mindkét szememen. Ha valaki nem tudná, a szürkehályog a szemlencse elhomályosodása, amely végül akár vaksághoz is vezethet. Két okból volt ez nagyon különös: az egyik, hogy nagyon fiatal voltam még ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen szürkehályogot is kapjak, a másik, hogy ez a betegség olyan ritka fajtája volt, amelyet általában csak akkor kap valaki, ha villámcsapás érte! Az orvosom úgy döntött, várjunk a műtéttel, amíg idősebb nem leszek, mert akkor a szem állapota ideálisabb a beavatkozáshoz. Harmincöt éves koromig vártunk tehát, s közben annyira elhomályosodott a szemem, hogy sötétben már nem is volt szabad vezetnem. Amikor az egyik szememen végre elvégezték a műtétet, ég és föld volt a különbség. Fogalmam sem volt róla, mennyire elhomályosult a két szemlencsém, és most össze tudtam hasonlítani a műtött szemet azzal, amelyiken még rajta volt a hályog.

Elnézést kérek a magánjellegű történetért, de valamire rá szeretnék mutatni vele. Amikor akadályozza a látásunkat egy fokozatosan növekvő valami, észre sem vesszük, hogy ott van! Mindannyiunknak van ilyen látásakadályozó szűrője, amelyek megakadályozzák, hogy tisztán lássuk az Urat. Ez valós probléma akkor, amikor Maga az Úr akar lenni számunkra minden dolgunkban a Minden mindenekben. Ezek a „szűrők” megakadályozzák, hogy a Maga teljességében lássuk Őt. Hadd magyarázzam el egy újszövetségi példával, milyen is lehet egy ilyen szűrő.

Példa a Szentírásból

Betániában vagyunk, egy kis faluban, Jeruzsálemtől mindössze néhány kilométerre. Lázár, Jézus egyik legjobb barátja meghalt, és a két testvére, Mária és Márta (és a többi falubeli) teljesen magán kívül van. Jézus végre megérkezik hozzájuk, négy nappal Lázár halála után. A János 11,20-27-ben olvashatjuk ezt a feljegyzést. Márta odamegy Jézushoz, és azt mondja neki, hogy ha itt lett volna, nem halt volna meg a testvére. Jézus azt feleli neki, hogy a testvére fel fog támadni. Hogyan reagál Márta? Idézni kezdi az egyik rabbinikus tanítást a feltámadásról. „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor valami hihetetlent mond: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?”
Márta válasza igen sokatmondó: “Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.” Természetesen Jézus nem ezt kérdezte tőle. Azt kérdezte, hogy ő maga hiszi-e, hogy Ő a feltámadás és az élet. Márta azonban nem tudta Jézust úgy látni, mint aki számára a feltámadás és az élet, mert a Vele kapcsolatos látását akadályozták a tanítások, amelyekben részesült. Ott állt előtte Maga a Feltámadás és az Élet, és nem volt képes meglátni a tanítások miatt! Ilyen nagy a szűrő ereje.

A tanítások miatti fogyatékos látásunk

Közülünk vajon hányan nem láttuk meg Krisztust még nagyobb teljességben az ilyen szűrők sötétítése miatt? Nem azt mondom, hogy minden tanítás rossz vagy romboló hatású. A baj az, amit csinálunk velük. Sajnos a vallásos természetünk arra hajlik, hogy letáborozzunk és lecövekeljünk annál, amit már tudunk és megtapasztaltunk Krisztussal kapcsolatban. Isten mégis azt akarja, hogy magasabbra és még mélyebbre jussunk Urunk megismerésében. Hiszen Ő dicsőséges Úr, akinek nincsenek határai, és akinek gazdagsága kimeríthetetlen és kikutathatatlan!
Más is van még azonban, mert könnyen kerülhet maga a tanítás a középpontba az Úr helyett. A kolossébeliekhez írt levelének első részében Pál azt mondja nekünk, hogy Isten célja az, hogy Krisztus MAGA kerüljön az első helyre mindenben. Nem csak a Róla szóló tanítások, hanem a személy maga. A keresztények mégis szeretnek minden másra figyelni, mint Krisztus személyére. Amikor ez megtörténik, máris ott a szűrőnk.
Márta a feltámadásról szóló tanításokra és a Krisztusról szóló messiási próféciákra figyelt, Az pedig, AKI MAGA a feltámadás és az élet, ott állt előtte, és nem vette észre!
Úr Jézus, add, hogy teljesen Hozzád forduljunk, és csak Rád nézzünk, hogy a leplek lekerüljenek a szemünkről, és a Te célod beteljesüljön.

„De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.” (2Kor 3,16)

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18)