Lk 11:27 [átvett gondolat]

Boldog a méh, mely hordott… inkább boldog, aki hallgatja és megtartja Isten igéjét.

Ki az én anyám és testvéreim? Azok, akik hallgatják tanításomat.

Ne foglalkozz a temetéssel, ne akarj elbúcsúzni, stb. - kövess engem.

Mária a jobbik részt választotta.

Hányszor megpróbálta Jézus, hogy figyelmünket a mindennapi konkrétumokról felemelje, kitágítsa a végtelen és az örökkévaló felé!

Nem azt jelenti, hogy a mindennapi gondjainkkal nem foglalkozott, hisz borrá változtatta a vizet, megetett ezreket, feltámadása után reggelivel várta a tanítványait a parton, áldottnak mondta azokat, akik enni adnak a kicsinyeknek, felruházzák a szegényeket, meglátogatják a rabokat, a betegeket. Sőt élete utolsó perceiben is gondoskodik édesanyjáról.

Inkább azt tanítja, hogy ne ragadjunk le ezeknél a gondoknál, tevékenységeknél. Végezzük el, amit el kell végeznünk, de ne ez álljon az első helyen az életünkben, ne foglalkozzunk tovább vele, ha már kész vagyunk. Ezek göröngyök az úton, amiket arrább kell tennünk vagy át kell lépnünk, de ne ácsorogjunk mellettük, ne ragadjunk le náluk. S ahogy haladunk tovább az úton, ne a következő göröngyöt lessük, ne az legyen a cél, hogy elérjük, megvizsgáljuk, elemezzük, aztán túl legyünk rajta, s figyeljük a következőt. A cél az út legyen, és az, ahova majd érkezünk. A göröngyök, a mindennapi feladatok, örömök, szenvedések jönnek majd maguktol.