Húsvét Kapcsán

Megdöbbentő, bár nem meglepő, hogy a világ és a média is megfeledkezik arról, hogy ezek a napok az emberiség sorsfordító napjai voltak közel 2000 évvel ezelőtt.
Hiszen nem kevesebb történt, mint maga a Mindenható, Teremtő Isten testet öltött, és eljött értünk, hogy kivásároljon a sátán kezéből és hatalma alól.
A bukott ember a Megváltó helyett a gyilkos Barabbást választotta, és a mindenség Urát és Királyát keresztre feszítette. Ő pedig átengedte testét, lelkét a gonosz erőknek, bűneink súlya ránehezedett, és sötét felhőként elválasztotta Atyjától, akivel mindaddig egyek voltak, szoros közösségben, elválaszthatatlanul. Kész volt értünk még a pokol kínjait is átélni, hogy mi a menny polgáraiként élhessünk már itt, ezen a földön. A halál azonban nem tudta fogva tartani, a HARMADIK NAPON FELTÁMADT, dicsőséggel megkoronáztatott és minden hatalom mennyen és földön neki adatott!
Helyettesítő áldozata révén mi, a bűnös emberiség ezentúl bűntelenül járulhatunk a királyi trón elé, mint Isten gyermekei, hogy kegyelmet találjunk, és segítséget minden időben.
Az Úr Jézus otthagyta a menny dicsőségét, és szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk.
Bűnné lett, hogy mi megigazulhassunk.
Békességünk büntetése rajta volt, hogy nekünk békességünk legyen.
És meggyógyultunk az Ő sebeiben!
Mindez hit által LEHETSÉGES! Az újjászületett ember, az új ember része, öröksége, sőt, kötelessége hogy mindezt átvegye mennyei Atyjától, aki elkészítette ezt számunkra már a világ alapjainak felvettetése előtt.
A feltámadt Úr és Krisztus pedig elküldte maga helyett a Vigasztalót, Szent Szellemét, hogy annak szívébe, aki hittel kéri és elfogadja, kiáradva mellénk álljon, vezessen, és tanácsoljon az úton, amíg elérkezünk igazi otthonunkba, ahol Ő vár – Ő, a szeretet Istene.
Méltó, hogy az isteni Bárány egyszeri és örökkévaló áldozatáról ezekben a napokban is megemlékezzünk – és örvendezzünk szabadító Istenünknek!