Isten gondol reád
Részlet DeVern Fromke Life’s Ultimate Privilege (Az élet legnagyobb kiváltsága) c. könyvéből:
John Wright Follette írja: “Egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani, ami talán segítségére lesz azoknak, akik aggódnak szeretteik lelki jóléte miatt. Nagyon jól emlékszem, amikor 16 éves voltam – a fiatalok számára egy próbára tevő időszak, amikor fontos döntéseket kell hozni, és olyan első lépéseket, amelyek gyakran meghatározzák életük sorsának alakulását – tragédia tört be boldog otthonunk életébe.
Nem azok hibájából történt, akikről beszélek, minden előzmény nélkül, váratlanul nagy baj vetette árnyékát családunkra. Apám hívő keresztyén volt, a gyülekezet tagja, jó erkölcsű jellemmel. Viszont a napi élet tapasztalati dolgaiban hite gyenge volt. Nem tudta meglátni Istent ebben a dologban, és teljesen elfordult Istentől, és annak gondolatától, hogy Őbenne bízzon. Emberi okoskodása legyőzte és hitetlenségbe és keserűségbe sodorta. Külsőleg nem csapott nagy hűhót, tulajdonképp, nagyon keveset mondott. De az a kevés megjegyzése elárulta számunkra, hogy milyen a hozzáállása. Nem járt többé gyülekezetbe, nem adott hálát az asztalnál, és egyáltalán nem mutatott érdeklődést Isten dolgai iránt. Tudta, hogy nem ő a hibás, ezért természetes módon így érvelt:
“Miért ért ilyen nagy baj?”
Ha elég sokáig élünk, megértjük, hogy a baj nem mindig azért jön, mert mi vagyunk az oka, hanem amikor jön, akkor azt Isten világosságában kellene értelmeznünk, hogy hasznunkra lehessen. Lehet, hogy az egyik legnagyobb tanítómester a számunkra, hogy tanítson és fegyelmezzen bennünket. Akkoriban én fiatal középiskolás voltam, és világi keresztyén, a gyülekezetnek ugyan tagja, de igazából nem volt élő kapcsolatom Istennel. Nem azért mondom el ezt, mintha nekem több hitem lett volna, vagy bármivel is jobb lettem volna apámnál. Egyszerűen csak azt szeretném ezzel bemutatni, hogy ugyanaz a nehéz helyzet hogyan munkál különböző hatást a szívekben….
Ez a nehéz helyzet engem Istenhez szorított. Apám tizennyolc évig volt keserű a szívében, bár hozzánk, a családjához kedves és jó apa volt. Gondoskodott rólunk és törődött jólétünkkel. De végig tudtam, hogy szegény, drága szívében nagy fájdalmat hordozott. Ember nem tudott neki segíteni, Istent pedig ő nem hagyta, hogy segítsen, ezért az egészet magában hordozta.
Azalatt a tizennyolc év alatt, amikor elfordult Istentől, természetesen megpróbáltam segíteni neki. De hamarosan megtanultam egy nagy leckét – hogy különbség van az én utam és Isten útja között. El kellett fogadnom az érdeklődő barátok kritikáját. Távol kellett magam tartani attól, hogy az emberek megértik-e vagy sem, és így sokaknak közömbösnek tűnhettem apám szüksége iránt. Imádkoztam érte, és letettem őt Isten kezébe. Ezt követően nem voltam már közömbös, hanem nyugodt. A hit nem közömbösség, nemtörődömség, vagy fásultság. Tudtam, hogy Isten gondot fog róla viselni, a maga idején és módján.
Tizennyolc évvel később, júniusban történt… Néhány napra hazautaztam és apámat összetört egészségben találtam, nem tudta folytatni munkáját. Fel tudott kelni, de minden nap csak egy rövid sétát tudott megtenni.
Egyik nap, amikor tudtam, hogy anyám elment vásárolni, és azt gondoltam, hogy apám pedig kint sétál, leültem a zongorához és elkezdtem énekelni. Úgy éreztem, szükségem van a Szent Szellem felfrissítésére. Amint ott ültem, ezt énekeltem: “Isten gondol reád.” Aztán úgy éreztem, hogy újra el kell énekelnem, és aztán harmadszor is. Éreztem a Szent Szellem áldott jelenlétét.
Szomjas voltam és kiléptem a konyhába, hogy vizet hozzak. Meglepődtem, amikor láttam, hogy apám ott ül és sír. Nem tudtam, hogy a házban van. Sohasem fogom elfelejteni szívfacsaró tekintetét, amint arcát belém temette. Csak annyit tudott tenni, hogy szorosan odahúzódott hozzám és arcát belém temette. Teljesen össze volt törve, és zokogva mondta,
“Apád most hallani akarja. Igen, beszélj róla; hallani akarom.”
Természetesen, Isten volt ott jelen! Nagyon áldott alkalom volt. Eljött Isten ideje, és nekem semmi részem nem volt benne. Isten vonta őt csodálatosan egy új helyre, oda az Ő oldalához. Apám összetört, és megnyílt Isten felé, mint egy összezúzott, letört virág, amely szépségét és illatát nem tudta a világ felé árasztani, de amelynek most a nap fényére és melegére volt szüksége, és megtalálta azt. Szomjas lelke mintha egyszerűen csak itta volna Istent magába.
Néhány nappal később szélütés érte, és többé nem tudott felkelni. Csak néhány napig maradt még velünk. Túl nagy volt a vonzás a másik oldalról, és csak azt mondogatta: “Engedjetek elmenni! El akarok menni.” Elmenetele előtt egy nappal csak Isten dolgairól beszélt nekünk. Olyan igeverseket idézett, amelyekről sohasem gondoltam volna, hogy a szívében vagy az emlékezetében vannak. Aztán amíg a karjaimon feküdt a párnáján, hazament.
Tragédia ért? Vannak szeretteid, akik még nincsenek megmentve vagy elfordultak Istentől? Hogyan értelmezed a nehézségedet? Felismered Isten ujját a körvonalakon? Ne próbáld meg észérvekkel felfogni. Imádkozz! Fuss Istenhez, és temesd fáradt fejed az Ő keblébe. Szorosan hajolj oda Hozzá! Nagyon szorosan! Az a tizennyolc év hosszú időszak volt, de tele volt Istennel. A mi kis természetes érdeklődésünk és segítségünk sohasem visz előrébb. Tedd szeretteidet és a visszaesőket Isten kezébe és engedd, hogy Ő oldja meg a problémát. A hit nem közömbösség; csodálatosan buzgó és éber, ugyanakkor nyugodt, és még énekelni is tud.”
Eredeti szöveg: God will take care of you
Szöveg: C. D. Martin Dallam: W. S. Martin
Ne rettegj bármi sújt téged, Isten gondol reád
Szárnya alatt van védelmed, Isten gondol reád.
Refr. Az Isten gondol rád, minden napon, minden úton.
Ő gondot visel rád, az Isten gondol rád.
Ha nehéz terhed, s fél szíved, Isten gondol reád.
Ha nagy veszélyek rád törnek, Isten gondol reád.
Refr.
Ne csüggedj el nagy ínségben, Isten gondol reád!
Segítséget ad, bízz Benne, Isten gondol reád!
Refr.
Ha barátaid elhagynak, Isten gondol reád!
Ő fájó szívnek békét ad, Isten gondol reád!
Refr.
Mert az Úr kegyelme végtelen, és töled csak egyet kér:
Ref.: Hálát adj mindenért, hajtsd meg a fejed,
Add át neki életed, tedd össze két kezed. /x2
Minden nap láthatod, hogy miként dolgozik
Ereje mindent felülmúl; és nem fáradhatik:
Ref.: Hálát adj mindenért.... 2x
Ö mindig veled marad, és cserben sosem hagy
Mondj végre igent neki, és énekeld –e dalt:
Ref.: Hálát adj mindenért.... 3x
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
-Kinyújtom kezem –és érzem, hogy ott az Úr.
-Megérint lágyan láthatatlanul-
A semmiségből is „Drága illata“ árad,
Betölti a mindenséget, a szíveken is áthat.
Csukott szemeden át Jézus alakja kitárul,
-Ő ott áll előtted változatlanul.-
Dicsőssége Fénye a sötétben utat mútat,
Nem botlik el, aki azon az ösvényen halad!
Áradj Te igaz, áradj a szívekbe szerte-
Hevüljön a láng, égessen a tüze.
Megtört, beteg lelkek boruljanak térdre,
Magasztalják Dicső Neved, üdvösséget nyerve!
Jövel Úr Jézus
Ámen 2011. február 5
Egyszer melegség, mámor ölel át - lebegsz...
De jó a kínzó fájdalom, a borzalmas látomás.
A lavina sodor magával, lopni, bűnözni tovább!
Ez a körforgás: micsoda szabadság, - Ó micsoda hazugság.
Minden függőség mögött az embergyilkos ördög áll...
Orvosságot ír az orvos, gyógyszert is kapsz a pulton át
Csak ki segít?! Hogy lesz tovább?!
A sátán örül ha a sárba tipor: diadalt arat...
Nincs más orvosa csak Jézus: Ő az, ki a kezéböl kiragad!
Mint ketrecbe zárt, űzött rab: nem találja a kiútat...
Csak pár kedves szó, egy picike figyelem -
Tekintsen le valaki: -mélyen vagyok, itt lent!
A pokol közel: - Ó nyújtsd kezed, itt erőszak, bűn fenyeget...
Ó, te nyomasztó félelem: nem mer szólni -
Jézus jöjj, fogd meg reszkető kezem...
Köszönjük Úr Isten mindazt mi egy szavadra lett…
Köszönjük az embert, mit földnek porábol megalkotott Kezed
Köszönjük a sok csodás tetteid mit láthat a hitvány szem,
-Mind azt Uram, mit az emberi ész felfogni képtelen –
Dicsőség Istennek – újjászületett Fiában, földre jött, üdvössége lett.
-Ne félj, mert én veled vagyok! Így ígérte meg –
Új szövetség születik – az Ige testé lett!..
Dicsőseg a magasságban Istennek –
a bün, hamisság nem győzhet igazság, szeretet felett!
Hozzád kiáltunk Mindenható Isten –
Dícsérjük és magasztaljuk Neved!
Köszönjük, hogy gyermekeid vagyunk,
Ó, Isten, hogy Te mennyire szeretsz…
Legyen meg akaratod.
Ámen 2010. december 24
Földi féreg vagyok csupán kit Isten felemelt.
Vérző keze áztatott,karjával átölelt.
Ezt a mennyei kincset,meg sem érdemelhetem
Ki vagyok én Uram, mond miért szeretsz?
Ó,mit adhatok én,hisz mindenem tied!
Te adtad mindezt egykor nekem,
Mert mije van annak,ki porból vétetett?!
Uram,fogadd el hálám,bünös szívem!
Jövök amint vagyok,szívem elédbe úgy teszem,
Töltsd magaddal,töltsd csordultig tele,
Örvendezve lelkem dicsőséged zengje,
Ajkam ,nyelvem ,dalom szent neved dicsérje!
Hadd magasztaljam hűséged örökkéveló kegyelmed
Jöjj Isten Szentlelke,Te töltsd be szívemet!
Hozzád vágyódik a szív, Tebenned van Hazánk –
…Hová az út rögös, fenn a Fény vár ránk.
Itt alant sötét van – a vágy ad meleget
Mely tagjaidból árad – a szeretet lángja ez!
Hű Urunk kit nem láthat emberi szem:
-Mégis a Lelked – beszél – vonz, a kegyelem!
Mozgasba lendül, feléled a Test –
-Tagjait ébreszti örvendezni Veled!
Szívekbe békesség költözik, beragyogja Fényed –
Sugara megtöri a rémes sötétséget…
Testvéreit megtalálja a koldus, a leprás, a vak –
Boldog reménnyel telt szívvel, Hozzád kiáltanak!
A bárka útra kész – a jegy - Ki van fizetve!
-Rengeteg a hely még, s a cél nagyon messze…
Nincs másik járat – sem út mely célt érne –
Csak Jézus Keresztje vezet, sasszárnyain repít –
Atyánkhoz a Fénybe!
Ámen 2011. január 4
Ragyogjon fel világosság, áradjon a szeretet...
El ne hagyjuk hű Megváltónk, ki értünk ennyit szenvedett.
Jézus Krisztus reménységünk, - maradj Örökmesterünk...
Jő a sátán, romlást készít: Te légy Dicső vezérünk!
Szívünk, égi lángod járja át: áldva szállj reánk...
Te, legyőzted értünk a poklot, a kínt, a szenvedés jaját!
Veled Urunk az élen - mi győztes harcosok leszünk.
Bátran állunk a küzdőteren, ha a sátán jő ellenünk!
Ámen.
Lehet a reggel harmatgyöngyel tele,
Ha életed szürke ha gonosz gyötri le.
A sötétség ura,tartja fogva szíved.
Nem látod a napot,mely feléd nevet.
Van remény számodra -ne törödj bele.
Emeld fel szemed,nézz fel a keresztre.
Ott fenn a Bárány az árat megfizette.
Van hatalma reá hogy lelked szabaddá tegye.
Meglássd a gonosznak letörik igája
Megelevenít az élet Kösziklája
Folyamként árad feléd,Élövize
Kelj fel ó kelj fel és fürödj Öbenne!
Állj meg a sziklán,vihar nem tántorit.
Erössé tesz a remény,mely szegényt gazdagit.
Jézus hű barát,szerető nagy király,
Boldog lesz életed, ontja rád sugarát.
Mikor szíved a kétség nyomasztja – s eltünődsz –
…Szemeidben könnyek, tested remeg! – úgy érzed kidőlsz –
Mikor kezeid görcsösen az arcodhoz emeled,
…könnyeid mint a zápor elered:
-Engedj, engedj útat a könnyeknek!
-Sírj, sírj hangosan, s hagyd míg elapad némán –
A feszültség oldódik, felenged a zár – szívedet béke, melegség járja át –
…Belülről meghallod a néma suttogást: - Hozzád, ó Hozzád!
-Szavát csak te hallod – nem hallja más –
Ha megkérdezed, a szó elered, hangosan kiált!
Szárnyakat bont a remény es jő a kikelet…
A “Szövetségnek” ára van – Ez tette veled!
-Valaki meghalt eéted a Golgotán!
…Nagyon szeretett és nem hagyott árván:
-Nem hagy el, de el sem marad tőled – üdvössége vár!
Ragadd meg a pillanatot, fogd meg erős Kezét!
-Nem akad mindig íly alkalom, s szabadulni nehéz –
…Nyelvével rágalmaz a gonosz! – az ő lelke sötét! –
Az Úr, megtartja mit mondott – fentről jön a Fény!:
-Őbenne teremtetett minden – Jézusban szeretet, béke és a boldogító remény!
Ámen 2011. január 4
Jöjj,Uram Jézusom,hadd magasztaljalak
Hadd harsogja dalom,Dicső,Méltó vagy
Kimondhatatlan szépségekkel tele
A Föld minden lénye,Istent dicsérje!
A hajnal pirja mind Téged ünnepel,
A réten nyilló virág is szirmot bont emel
A kismadárnak hallom vidám énekét,
Az is hozzád zeng,Téged dicsér.
A hűs patak a csermely,mely szomjat csillapít
Mind téged köszönt,Tebenned dicsekszik!
Atyád az Úr,a szent nagy Alkotó!
Jézus,Dicső Király a hű Megváltó!
Hálát adva mindenért,jövünk eléd!
Megköszönni,áldott szent kezedböl a fenyitést!
Vidáman örömmel köszönjük a jót,a rosszat,
Dicsérjük mindenkor,és áldjuk az Urat!
Nekem nincs semmim,mit adhatok.
Mind,amim van kölcsön kaptam én
Mégis oly jó adni,s élni másokért,
Ha szent szellemed vezet,s te bennem élsz.
Boldog vagyok hogy elfogadtam ajándékodat
Engedd,hogy megköszönjem kereszthalálodat
Kegyelmed enyém,belőled merítek,
Boldogan áldalak, ki most benned hiszek,
Mit csak akarsz, cselekedd meg velem,
Formálj, taníts, újítsd meg a szívem
úgy adjam át mint kaptam,senkit sem csalva meg.
Útaimon szüntelen,Te vezéreld életem!
Gyengeségem láttán erősitsd hitemet.
Te adj erőt mindenben és sok szeretetben.
Fényed kristálytisztán ragyogjon szívemben,
Dícsérjem nagy neved egész életemben!
Oktass, hogy megőrizzem a Te törvényedet
és megtartsam azt teljes szívemböl(zsolt.119:34)
Nem vagyok sem bölcs ,nem szóllok nyelveken
Csak sár vagyok csupán mit formált szent kezed
Kiterjesztetted szárnyadat e pogány nép után
Ki nem neveztetett el róllad,bünben élt ostobán .
Szerelmed még is szüntelen felénk ragyog,
Ha hozzád kiáltanak, felelsz : Imhol vagyok
Ellenségeid megtapodták szent helyedet,
Mégis érdemtelennek nyújtod kegyelmedet.
Eljön az Úr Jézus tüzben mint forgószél
Ég és föld királya,ki igaszsággal ítél
Egyenlő őnálla minden nemzedék,
Ki átesik a vizsgán ,él vele örökké!
„Akkor kiáltasz és az Úr meghallgat,jajgatsz
és Ő azt mondja :Íme itt vagyok”
Ézsaiás 58:9
…Hozzád szólok! –neved suttogom szüntelen;
…Hallgass a szíved szavára, s figyelj Rám gyermekem!
-Ne kergess csalfa délibábot, emeld fel a fejed-
…Mint a föld, amely beissza az esőt – áldásomat vegyed!
“Gazdagon megáldalak, ha figyelsz Ígémre – s követsz!
A keskeny útat választod a széles út helyett!
-Kitaposva már az ösvény – cipeltem nehéz keresztet!
…Felvittem bűnödet a fára! – véremmel fizettem.
Nincs tartozás, nincs félelem: Elvégeztetett! – Krisztus a kezes –
-Ha szomjazol az út során, ihatod Elő vizem –
…Veled vagyok mindenütt – védjegyed a Kereszt,
-Kimérve hordod hátadon – levéve győz minden akadály felett!
Ámen 2011 január 6.
Míly vídáman száll a fecske, dalolnak a cinegék,
Felébred a természet, kikelet jön – ébredés!
-Jön mint zápor, s elered…tárd ki megfagyott szívedet –
Megtölti a szeretet – ráismersz, Ő, Istened!
Ne feledd, Isten van veled! – Őrzi minden léptedet.
-Elvakít a gőg a vágy és minden földi kívánság. –
Vedd le terhed, rakd Őreá, - elrejti, többé nem emlékszik rá. –
Megismered Istent, Fiát – Szent Lelkelkével betölt, formál.
Nem érdekel a csaló világ – lesed szavát –
Világosság gyúl útadon, elnémul minden vád.
Szíved betölti a szeretet, énekled a „Bárány dalát“,
Mert a Békesség Istene ontja reád éltető sugarát!
Ámen 2011. február 6
Ébredjetek mind ti alvók, ébredjetek népek
Halófélben vagytok – s közel ellenségtek!
Gyávaságba bújtok – a jót megvetitek.
Rátok tör a tolvaj és mind odavesztek!
Hívjátok az orvost, ne legyetek restek
Vigasztaljátok, mentsétek azt akit még lehet!
Közel van a veszedelem – kivül harc, belül félelem
Örvénylö vizekbe sodor az ár – Segíts meg Istenem!
Nem sodor el a vizeknek árja, a mélyböl kiemel.
Kiallts az Úrhoz! – orcáját nem rejti el!
Dicsérd , megasztald szent Nevét – lakozást vesz benned.
Nagy írgalmával megsegít és feléled a szíved!
Felemeli a nincstelent, a nyomorultat, a beteget
Megítéli az igazságot, az elnyomót, - eltiporja a férgeket.
Zengjen az ajkunk és újjongjunk, dícsérje a lelkünk,
Hálát adva az Úr Jézusért, hogy megmentette éltünk!
Jézus Krisztus tegnap és ma, mindörökké ugyanaz
Nem marad el tőlünk soha, ha reményünk Őbenne van
Igazsága, békéje nem lankad, meggyógyul a sánta, lát a vak
Isten kegyelméből nincs erő mely kiragad –
Aki hisz Őbenne örökké vele marad!
Útját nem állja semmi –nincs előtte gát –
Annyira szerette az embert:értünk vállalta a halált!
Az örök szövetség vére által, rendíthetetlen országot adott
Jézus Krisztus hatalmas Főpapunk
A Békesség Istene emesztő tűz – a mi Urunk!
A Szeplötelen Tiszta és Szent - dicsössége beragyogja az új hazát
Hol nem lesz többé éjjel és nem lesz több halál.
Trónusaiból az élet vize árad, két ága között az élet fája áll
Boldog aki hisz és megtartja szent Igéje szavát
Osztályrészét elnyeri, mert igérete áll.
Ámen