ansi blogja

Mit beszélnek a gyertyák? (2) Charles H.Spurgeon

Még iskoláskoromban olvastam egy történetet,amelyen érdemes elgondolkodni. II György uralkodása alatt élt abban az idöben Edinburghban egy szatocs(kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa) név szerint Demár György, aki nemcsak teát, cukrot egyebeket árult,hanem magokkal is kereskedett. Boltja alatt jo nagy pince volt,sok árut ott halmozott föl, Egy napon leküldte a szolgáloját valami különleges szappanáruért. A lány égö gyertyával ment a sötét pincébe,de-oktalanul-elfelejtette a gyertyát a lenti tartoba tenni.Amikor megtalálta a szappant ,amig a kosarát telirakta, beleszurta a melette állo nyitott zsákba, amely-szerinte-fekete magokkal volt tele. A mikor fölvitte az árut,mindkét kezére szüksége volt, a gyertyát ott hagyta ahová álitotta. A kereskedö látva , hogy a lány gyertya nélkül jön vissza a boltba rosszat sejtve kérdezte hol hagyta a gyertyát? A leány közölte , hogy a szappanos láda melett levö, fekete magokkal megtöltött zsákba szurta. A szatocs megrémült, ö tudta , hogy a vélt fekete mag-puskapor!Ha egyetlen szikra beleesik,az egész ház a levegöbe repül. De ha a gyertya ott marad a helyén, hamarosan csonkig ég....-Kapta magát lefutott a pincébe ,hiszen háza és vagyona forgott kockán.Tulajdonképpen az életét veszélyeztette,amikor lemerészkedett a pincébe hogy a gyertyát ovatosan felhozza. Odalent látta hogy a gyertya a nyitott puskaporos zsák közepén ég. Vigyázva lépett oda ,nehogy légmozgásst okozzon,azután ráhajolt a zsákra mindkét kezével a láng felé közeledett,és ujjaival elnyomta a lángot. Végül a kialudt gyertyát már megnyugodva vitte föl.Mit mondhatunk erre megdicsérjük a szatocsot -derék ember vagy Demár György !De-miért hagyod a puskaport olyan helyen,ahol egy kis vigyázatlanság ,mások tájékozatlansága életveszélyt jelent?És a lehetöségek végiggondolása. Tudnék még ilyesfajta dolgokat eseményeket idézni a multbol,de azokknál fontosabb az hogy a gyertyákban rejlö prédikáciokra figyeljünk.

Péter.

Mint a szikla, áll keményen,
Nagyot ígér vad hevében,
Kardot villant vas kezében…
Könny ég tagadó szemében.

Ilyenek vagyunk: Péterek;
állunk, de döntnek kételyek,
vágunk, ígérünk szépeket
és – tagadunk, ha kérdenek.

Rebbenünk, ha kakas szólal,
mit se törődünk a jóval
nem sózunk a többi sóval.
hősök vagyunk, de csak szóval.

Legyünk hát végre sziklavár,
Akire nem hiába vár
A Mester vérző arca már!
Arassunk! – Érik a határ.

Gerzsenyi Sándor

Mit beszélnek a gyertyák? (1) Charles H.Spurgeon

Gyermekkoromban a gyertyák sokkal ismertebb tárgyak voltak, mint ma, a gáz és villanyvilágítás idejében. Akkor még a kénesgyufát is csodák csodájának tartották. Abban az időben olyan kevés világitó eszköz volt, hogy igazoltnak látszott az a tréfa, amelyik a luxus szót a latin lux-ból, a fény latin elnevezéséből származtatta. Szó sincs rólla, hogy fényt űzött, aki luxusban élt. Nem fogok megfeledkezni sem a bodzafa beléről, amely lakószobánkat csak gyéren világította meg, sem a fagyúgyertyákról amelyek nagyon jók voltak, sem az öntött gyertyákról, amelyeket csak társas összejövetelek alkalmával vettünk használatba, vagy akkor, ha kiválló személyiséget vártunk. Egyszer fölakasztottam egy font fagyúgyertyát egy mosóüstre. Akaratom nélkül közel jútott a tűzhöz, és az eredmény egy zsirtömeg lett a padlón. Ez lecke mindanyiunk számára:bizonyos dolgokat nem szabad nagy tűznek kitenni, hogy meg ne olvadjanak. Félő, hogy sok jó szándék csak a mindennapi élet megszokott tüzét birja el. Éppen így vagyunk sok szép ismerettel és az óhajtott tökéletesség dicséretével is, amelyekből a mai világban több van a kelleténél.... Ha már a bodzabél égésénél is takarékoskodni kellett, mennyivel inkább így kell lennie az életfény használatánál! Mint gyermekek néha tréfát űztünk a gyertyákkal. Kerítettünk egy tököt,kivájtuk, szemet, orrot és szájat vágtunk a héjába, a belsejébe gyertyát állítottunk, ügyes módon mulatságul használhattuk, de ijesztgetni is lehetett vele. De az volna a szégyen, ha ilyesmire az igazság fényét használnánk föl. Majdnem minden fiatal ismeri azt a „kiérletet”, amit csillagászati megfigyelésekhez alkalmaztak. Vettek egy üvegdarabot, gyertya fölé tartották, bekormozták, és azon keresztül figyelték a napfogyatkozást. Világosan emlékszem egy gyülésteremre, amelyben apám szokott prédikálni. A falakon elhelyezett bádog tartók gyertyái világitottak, amelyek néha szomorúan égtek, a tartókat meg kelett tisztítani.

Reményik Sándor: Kegyelem

Reményik Sándor

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Menj Ábrahám

Menj, Ábrahám, menj, Ábrahám,
indulj el ma még, indulj el ma még!
Menj, Ábrahám, menj,
és vezet majd az ég!

És Ábrahám így elindult,
mert bízott az Úrban.
Nem értette, de elhitte,
hogy Isten vele van.

Ó, testvér most ne várj tovább,
az Isten szólít rég!
Csak figyelj mindig Őreá
és vezet majd az ég!

Az első lépted oly nehéz,
tán meg sem érkezel?!
De dicsőítsd az Ő nevét
és így boldog leszel!

Ha csendben lennél

Füle Lajos: Ha csendben lennél

Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy tiszta hangot ad.

Ne add fel ...!

Ma olvastam,szeretném veletek is megosztani:"Legyetek ...rendíthetetlenek"

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt.Huszonegy évesen a billentyük virtuóza volt.Amikor az előadó művészettöl átváltott a zeneszerzésre azonnal hírneves lett és kinevezték a hannoveri választófejedelem udvari zeneigazgatójává.Angliába költözése után hírneve tovább nőtt.Negyven éves korába már világhirű volt.Tehetsége ellenére sokféle nehézséggel kelett megküzdenie,az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt.A halgatóság szeszélyes volt,előfordult,hogy senki nem jött el a hangversenyre.Áldozatul esett politikai áramlatoknak.Többször is a csőd szélén állt. A bajokat még romlott egészségi állapota is tetőzte.Agyvérzést szenvedett,aminek következtében jobb keze elerőtlenedett az újjait nem tudta rendesen használni.Az egészsége késöbb helyreállt,de azután depressziós lett.Ötvenhat évesen úgy döntött nyugdíjba vonul.1741 április 8-án búcsúkoncertet adott,csalódott és önsajnálattal telve volt.De még abban az évben valami hihetetlen történt.Egy gazdag barátja látogatta meg, Charles Jennings,és átadott neki egy szövegkönyvet,amely Krisztus életére alapult.A mű felkeltette a kiváncsiságát,három hétig megállás nélkül írt, azután még két napot töltött a hangszereléssel.Huszonnégy nap alatt elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz ,hogy feladod? Ne tedd ....légy rendíthetetlen!

Ittstyle="color: #0000ff;"> bele lehet hallgatni:Halleluja (Georg Friedrich Händel)

Oldalak

Feliratkozás RSS - ansi blogja csatornájára