Blogok

Nincs a sírban Ő!

Elmúlt a mély gyász, szívbe markoló,
Új hajnal virradt; csodás, ragyogó.
Megváltónk sírján nincsen már a kő,
Síri ágyán is csak egy keszkenő.
Ujjongj hát szívem, nincs a sírban Ő!

Asszonyok látták, beszéltek vele,
Átjárta szívük, szíve melege.
Olyanok voltak, mint az álmodók,
A legcsodásabb örömhírt hozók,
Néktek; kesergők, könnyes gyászolók.

1.zsoltár

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Lk 11:27 [átvett gondolat]

Boldog a méh, mely hordott… inkább boldog, aki hallgatja és megtartja Isten igéjét.

Ki az én anyám és testvéreim? Azok, akik hallgatják tanításomat.

Ne foglalkozz a temetéssel, ne akarj elbúcsúzni, stb. - kövess engem.

Mária a jobbik részt választotta.

Hányszor megpróbálta Jézus, hogy figyelmünket a mindennapi konkrétumokról felemelje, kitágítsa a végtelen és az örökkévaló felé!

Nem azt jelenti, hogy a mindennapi gondjainkkal nem foglalkozott, hisz borrá változtatta a vizet, megetett ezreket, feltámadása után reggelivel várta a tanítványait a parton, áldottnak mondta azokat, akik enni adnak a kicsinyeknek, felruházzák a szegényeket, meglátogatják a rabokat, a betegeket. Sőt élete utolsó perceiben is gondoskodik édesanyjáról.

Inkább azt tanítja, hogy ne ragadjunk le ezeknél a gondoknál, tevékenységeknél. Végezzük el, amit el kell végeznünk, de ne ez álljon az első helyen az életünkben, ne foglalkozzunk tovább vele, ha már kész vagyunk. Ezek göröngyök az úton, amiket arrább kell tennünk vagy át kell lépnünk, de ne ácsorogjunk mellettük, ne ragadjunk le náluk. S ahogy haladunk tovább az úton, ne a következő göröngyöt lessük, ne az legyen a cél, hogy elérjük, megvizsgáljuk, elemezzük, aztán túl legyünk rajta, s figyeljük a következőt. A cél az út legyen, és az, ahova majd érkezünk. A göröngyök, a mindennapi feladatok, örömök, szenvedések jönnek majd maguktol.

A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket

"Szeretném, ha segítenénk egymást a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).

team.hands_.jpg

A hiteles keresztény közösségekben fontos, hogy az emberek megtapasztalják a kölcsönös függőséget. Ez a kölcsönösség, az adni és kapni művészete; az egymástól való függés.A Biblia azt mondja: "Az Isten által megalkotott testünk a modellje annak, ahogyan nekünk egymáshoz kell viszonyulnunk, mint gyülekezet: mindegyik rész függ a másiktól" (1. Korinthus 12:25 - Angol egyszerű fordításból szabadon fordítva).

A kölcsönösség a közösség szíve - kölcsönös kapcsolatok építése, a felelősség megosztása, egymás segítése. Pál azt mondja: "Szeretném, ha segítenénk egymást, a hitünkkel. A ti hitetek segít engem, az én hitem segít titeket" (Róma 1:12 - Angolból szabadon fordítva).

Mindannyian állhatatosabbak vagyunk a hitünkben, ha mások velünk együtt mennek előre, és bátorítanak minket. A Biblia a kölcsönös elszámoltathatóságra, a kölcsönös bátorításra, kölcsönös szolgálatra és a kölcsönös tiszteletre szólít fel minket.

Az Újszövetség több mint ötvenszer szólít fel arra, hogy tegyünk különböző dolgokat "egymásért", "egyik a másikért". A Biblia azt mondja: "Tegyetek meg mindent azért, ami a békességhez, és az egymás épüléséhez szükséges" (Róma 14:19 - Angolból szabadon fordítva).

Nem vagy mindenkiért felelős a Krisztus testében, de mindenkinek felelősséggel tartozol. Isten azt várja tőled, hogy tegyél meg mindent, amit tudsz, azért, hogy segítsd őket.

Minden utadban nyugalmat ad

"Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?" (2Móz 33,14).

Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!

Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.

Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Oldalak

Feliratkozás RSS - blogok csatornájára